2011. május 3., kedd

Noir Désir - Ces gens-là (Jacques Brel)

Azok az emberek

Ott lent
Ott lent
Látja?
A legidősebb köztük
Olyan az alakja mint egy dinnyének
Vastag az orra
Aki elfelejtette
A nevét, Uram
A sok italtól
Olyan részeg
Hogy az agya
Nem tudja irányítani a kezét
Sokat már nem bír el
Teljes roncs
Királynak hiszi magát
Lerészegedik minden este
Olcsó sörtől és bortól
Majd aztán
Alva találják egy templomban
Hajnalfényben
Kifeküdve 
A padokon
Sápadtan mint egy gyertya
Magában motyogva
Szemei
Még mindig öntudatlanok
Hadd mondjam el magának, Uram
Azok az emberek
Nem gondolkoznak, Uram
Nem gondolkoznak
Imádkoznak

Aztán meg
Ott
A másik
Ápolatlan
Zsíros hajjal
Mi
Fésűt sosem látott
Aljas mint egy tetü
Az a fajta, aki
Odaadná az ingét
A hálás szegénynek
Aki elvette azt a Denise-t
Egy városi lányt
Azaz, másik városit
És ez nem minden
És tesz, amit tesz
A kis kalapjában
A kis kabátjában
A kis autójában
Semmi és senki ő
De azt hiszi jól néz ki
Gazdagnak tettetve magát
De nincstelen bolond
Hadd mondjam el magának, Uram
Azok az emberek
Nem élnek, Uram
Nem élnek
Csalnak

Aztán meg ott a többi
Az anya ki szótlan
Ki csak káromkodni használja a hangját
S azt reggeltől estig
Szép arcán
Fa képkeretben
Ott
Az apa bajsza
Egy ősszel halt meg
S figyeli a családját
Ahogy hideg levest esnek
Megtelik a szoba
Szürcsöléssel
Csakis
Hangos szürcsöléssel
S ott ül
Az öregasszony
Mindig reszket
A halálát várják
A ház
És a pénz az övé
Ők meg
Oda sem figyelnek
Mit
Próbál kezeivel
Mondani
Hadd mondjam el magának, Uram
Azok az emberek
Nem beszélnek, Uram
Nem beszélnek
Számolnak

Aztán
Aztán
Aztán meg ott
Az én Frieda-m
Gyönyörű szép mint a nap
Aki annyira szeret
Amennyire én Frieda-t
S a jövőnkről beszélgetünk
Hogy veszünk egy házat
Aminek annyi ablaka lesz
Hogy alig lesznek
Falak
S ott élünk majd
Boldogok leszünk
Bár nem vagyunk biztosak benne
Bizonytalan még minden
Mert ők
Helytelenítik
Ellenünk van a családja
A többiek úgy magyarázzák
Ő túl jó nekem
Hogy én csak girhes macskáknak
Vagyok jó
Sosem öltem macskát
Vagy talán nagyon régen
Ha igen, elfelejtettem
Hát, lehet, hogy büdös volt
Ellenünk van mindenki
Az ellen, amink van
Néha, mikor találkozunk
Úgy teszünk
Csak véletlen
Nagy könnyes szemekkel
Azt mondja, otthagyja őket
Azt mondja, velem jön
Olyankor egy pillanatra
Egyetlen pillanatra csupán
Olyankor hiszek neki, Uram
Egy pillanatra
Egyetlen pillanatra csupán
Mert azok az emberek, Uram
Nem mennek el
Nem mennek el, Uram
Nem mennek el

De későre jár már, Uram
Haza kell mennem

Ces gens-la

D'abord d'abord y a l'aîné
Lui qui est comme un melon
Lui qui a un gros nez
Lui qui sait plus son nom
Monsieur tellement qui boit
Ou tellement qu'il a bu
Qui fait rien de ses dix doigts
Mais lui qui n'en peut plus
Lui qui est completement cuit
Et qui se prend pour le roi
Qui se saoule toutes les nuits
Avec du mauvais vin
Mais qu'on retrouve matin
Dans l'église qui roupille
Raide comme une saillie
Blanc comme un cierge de Pâques
Et puis qui balbutie
Et qui a l'oeil qui divague
Faut vous dire Monsieur
Que chez ces gens-la
On ne pense pas Monsieur
On ne pense pas on prie

Et puis y a l'autre
Des carottes dans les cheveux
Qu'a jamais vu un peigne
Qu'est méchant comme une teigne
Meme qu'il donnerait sa chemise
A des pauvres gens heureux
Qui a marié la Denise
Une fille de la ville
Enfin d'une autre ville
Et que c'est pas fini
Qui fait ses petites affaires
Avec son petit chapeau
Avec son petit manteau
Avec sa petite auto
Qu'aimerait bien avoir l'air
Mais qui a pas l'air du tout
Faut pas jouer les riches
Quand on n'a pas le sou
Faut vous dire Monsieur
Que chez ces gens-la
On ne vit pas Monsieur
On ne vit pas on triche

Et puis y a les autres
La mere qui ne dit rien
Ou bien n'importe quoi
Et du soir au matin
Sous sa belle gueule d'apôtre
Et dans son cadre en bois
Y a la moustache du pere
Qui est mort d'une glissade
Et qui regarde son troupeau
Bouffer la soupe froide
Et ça fait des grands chloups
Et ça fait des grands chloups
Et puis y a la toute vieille
Qui en finit pas de vibrer
Et qu'on attend qu'elle creve
Vu que c'est elle qui a l'oseille
Et qu'on n'écoute meme pas
Ce que ces pauvres mains racontent
Faut vous dire Monsieur
Que chez ces gens-la
On ne cause pas Monsieur
On ne cause pas on compte

Et puis et puis
Et puis y a Frida
Qui est belle comme un soleil
Et qui m'aime pareil
Que moi j'aime Frida
Meme qu'on se dit souvent
Qu'on aura une maison
Avec des tas de fenetres
Avec presque pas de murs
Et qu'on vivra dedans
Et qu'il fera bon y etre
Et que si c'est pas sur
C'est quand meme peut-etre
Parce que les autres veulent pas
Parce que les autres veulent pas
Les autres ils disent comme ça
Qu'elle est trop belle pour moi
Que je suis tout juste bon
A écorcher les chats
J'ai jamais tué de chats
Ou alors y a longtemps
Ou bien j'ai oublié
Ou ils sentaient pas bon
Enfin ils ne veulent pas
Enfin ils ne veulent pas
Parfois quand on se voit
Semblant que c'est pas expres
Avec ses yeux mouillants
Elle dit qu'elle partira
Elle dit qu'elle me suivra
Alors pour un instant
Pour un instant seulement
Alors moi je la crois Monsieur
Pour un instant
Pour un instant seulement
Parce que chez ces gens-la
Monsieur on ne s'en va pas
On ne s'en va pas Monsieur
On ne s'en va pas

Mais il est tard Monsieur
Il faut que je rentre chez moi.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése